Az idő. Ez az a dimenzió, ami mindig túl szűkös. Amikor az első földrajzórák egyikén elmondják, miért 24 órából áll a nap, sokunknak jut eszébe az ötlet: milyen jó lenne óriási kozmikus óriássá válni, aki laza kézmozdulattal lelassítja a Föld forgását. Később meggyőzzük magunkat: semmi gond, jól van ez így, ha nem mindenre jut időnk, azt el kell fogadni, ez az élet rendje stb. Ide, a satöbbi helyére még be lehetne írni számos önnyugtató közhelyet, ami persze jobb az állandó elégedetlenségnél, de köze nincs a helyes hozzáálláshoz.

Hiszem, hogy van középút. Lehet úgy sáfárkodni az időnkkel, hogy jusson tér a hobbiknak, tudjunk alkotó tevékenységet végezni, ha van indíttatásunk és legyen énidőnk is. Az elmúlt 4-5 hónap számomra erről szólt. Kisbabát gondoztam és emellett két önálló képzőművészeti kiállításom nyílt, valamint irodalmi és művészeti pályázatokra neveztem, az egyiken kiemelést is kapott az alkotásom. A Központi Galériában van jelenleg is kiállítva. Minek köszönhetem ezt a sikert? Részben a hitemnek és a progresszív hozzáállásomnak, részben pedig a konklúziónak, amit a bejegyzés végére tartogatok.

Szerintem ahhoz, hogy eredményes időmenedzsmenttel tudjunk teret teremteni az életünkben a feltöltődésre és az alkotásra, ahhoz a következő alapvetéseket célszerű elfogadnunk:

1. Ne gatyázzunk! Vagyis ne tétlenkedjünk, ne hezitáljunk, ne halogassunk! Ha adódik a lehetőség, azt kötelező kihasználni. Ilyenkor nincs arra lehetőség, hogy megigyunk még egy kávét, mielőtt belekezdünk valamibe. Ha akarjuk, akkor bele kell vágni, majd kb. a harmadánál tarthatunk kávészünetet. (Én inkább kólázom, a kávét nem szeretem. De a lényeg szempontjából ez mindegy.)

2. Tervezzünk előre! Ha ezt a férjem olvassa majd, el fog szörnyedni, mivel én vagyok az a szertelen ember, aki soha semmit nem képes átgondolni előre. Viszont tanulságként annál hitelesebben tudom átadni: ha többet terveznék előre, jobb lenne az időkihasználás. Nem fordulna elő, hogy kifogy a festék vagy nem hozom magammal a vonalzót a műterembe és vissza kell mennem érte.

3. Ne legyünk maximalisták! Ne csak pont úgy akarjuk, ahogy elgondoltuk, hanem kössünk kompromisszumot.

4. Használjuk ki az időmozaikokat! Néha csak 5 percünk szabadul fel, de ez sem elvetendő. Én ilyenkor feljegyzéseket készítek a telefonomba, ötleteket rögzítek. Ennek köszönhetően a hosszabb szabadidő már csak a konkrét megvalósítással telik.

5. Nem mondom azt, hogy aludjunk kevesebbet (bár persze így is lehet időt nyerni). Ám ha elalvás előtt időrabló melléktevékenységet szoktunk végezni, azt hagyjuk ki és kipihentebbek, tettre készebbek leszünk.

Jöjjön a beharangozott konklúzió: egyedül nem megy. Ha nehezebb élethelyzetben vagyunk, de mégis szeretnénk időt szánni önmagunkra, akkor segítséget kell kérnünk. Párunktól, szüleinktől, testvéreinktől, barátainktól, mindenkitől időt kérjünk szülinapra, karácsonyra és néha ünnep nélkül is. Kérjük meg szeretteinket, hogy tegyenek meg olyasmiket helyettünk, ami felszabadít nekünk némi szabadidőt. Ha valóban fontosak vagyunk nekik, akkor megértik majd, miért van erre szükség. A feltöltődés a záloga annak a kreatív és teljes életnek, ami által hasznára lehetünk a környezetünknek és a világnak. Köszönöm a családomnak az elmúlt 4-5 hónapot, bebizonyították, hogy ők ezt tényleg megértették és segítettek nekem, kaptam alkotóidőt a babagondozás gyönyörű, de fáradságos időszakában is.