Az idő. Ez az a dimenzió, ami mindig túl szűkös. Amikor az első földrajzórák egyikén elmondják, miért 24 órából áll a nap, sokunknak jut eszébe az ötlet: milyen jó lenne óriási kozmikus óriássá válni, aki laza kézmozdulattal lelassítja a Föld forgását. Később meggyőzzük magunkat: semmi gond, jól van…

Az idő a negyedik dimenzió. Mindenütt körülvesz minket, nem tudjuk kikerülni. Így aztán meg kell békélnünk a múlásával. Addig azonban, míg flippergolyóként vetődünk egyik ponttól a másikig, esélyünk sincs az idővel szemben. Maga alá fog gyűrni és csak azt vesszük észre, hogy elszalasztottuk a…