Az idő a negyedik dimenzió. Mindenütt körülvesz minket, nem tudjuk kikerülni. Így aztán meg kell békélnünk a múlásával.

Addig azonban, míg flippergolyóként vetődünk egyik ponttól a másikig, esélyünk sincs az idővel szemben. Maga alá fog gyűrni és csak azt vesszük észre, hogy elszalasztottuk a lehetőségeket. Az idő ilyenkor ellenség, mely ellenünk dolgozik.
Ám ennek nem kell feltétlen így lennie.

Élhetünk a KREATÍV időben is. Ez abban különbözik közönséges mostohatestvérétől, hogy itt nyertesek lehetünk. Éz az idő segít bennünket. Sőt, a szárnyaira vesz és repít.

Hogyan éljünk a KREATÍV időben? Mindenképp aktívan. És rendkívül tudatosan.

Megbecsülve minden pillanatot. Szándékosan nem percről beszélek, mert az túl nagy időegység lenne. Borzasztó takarékosnak kell lennünk, ha ebben a fajta időben szeretnénk élni. Nem pazarolhatjuk az időegységeket haragra, bosszankodásra, sajnálkozásra vagy semmittevésre. A tudatos passzív pihenés persze szükséges, de ez csak indokolt és véges formában fér bele. Ellenkező esetben tunyaságba esünk és az visszarepít minket a közönséges időbe, ahol foglyok leszünk.

● A kretív idő szabadságot hoz. Megszabadulunk az idő múlásának terhétől. Múlik ő, csakhogy mi nem teherként éljük meg ezt, hanem végtelen esélyként. Mert minden egységben lehetőségünk van alkotni valamit. Létrehozhatunk valamit, ami eddig nem volt része a világnak. Minden ilyen morzsa olyan, mint egy ingyen lottószelvény. A sorsolásnál pedig a boldogságot mérik különböző adagokban.

● A kreatív idő exponenciálisan terjed. Pár lépést teszünk és már azt vesszük észre, hogy az életünk jelentős részét magába olvasztotta. Alkotunk például egy saját készítésű ékszert. Felvesszük. Büszkék leszünk arra, amit alkottunk. A büszkeség szebbé tesz és egy picit talán maga az ékszer is. A szépség vonzó. A többiek észreveszik rajtunk a változást, de nem tudják mihez kötni. Kínjukban megjegyzik, jó a fülbevalónk. A dícsérő félnek is készítünk. Épül a barátságunk. Elhíreszteli másoknak, rendelnek majd tőlünk. Még pénzt is keresünk. Másoknak is örömet és elégedettséget adunk. A kreatív idő tényleg eszkalálódik.

● A kreatív idő békességet teremt. Egyfajta mély megnyugvást hordoz. A hiábavalóság diszkomfortos, ám láthatatlan természete miatt veszélyesen könnyen belesodródhatunk. De nem a kreatív időben. Itt mindennek funkciója van, semmi sincs önmagáért, hanem inkább rendszerbe fűződik a kreativitás által. Ez egy rendkívüli erejű ragasztóanyag. Meggátolja, hogy az életünk töredékes legyen, így nem fogunk fájdalmat érezni a döccenőkkor.

● A kreatív idő megszépít. A tükör fő szövetségessé lép elő. Már nem a ráncok gyarapodását fogjuk látni benne, hanem egy énazonos embert, aki kortalan. Nem fog rajta az idő, mivel képes uralni az életét, teremtő erőket mozgósít magában, nyugalma vidámságba hajlik, a nevetés pedig szépíti az arcot. A mimikai izmok megjegyzik a leggyakoribb mozdulatokat és a ráncokba szedett emlékezetük ezt tükrözi majd. A nevetés a legjobb kozmetikum.

● A kreatív idő egy irányítható féreglyuk.

Más távlatokhoz lehet utazni vele.

Egyszerű fogaskerékből önjáró szerkezetté fejlődhetünk akár rövid távon.

Szélfútta őrdögszekér helyett mélyen gyökerező fává alakulhatunk.

Matt szemétkupacból csillogó fényű újrahasznosított kivitelű asztallá lehetünk.

A csillagközi porszemcsék összeállva fényes égitestként fognak tündökölni.

A kozmosz ismeri a metamorfózist. A kreatív időben élve pedig mi is megtapasztalhatjuk.