Felelősek vagyunk.
A jót a rossz rész nélkül akarjuk.
A könnyed jólétet kevés munkáért szeretnénk megkapni, miközben idősíkunk szánalmasan szűk.
Nem fér bele a következő perc gondja.
Emellett még fel is háborodunk, hogy nem mi vagyunk ott középen.
Mindenki nagy akar lenni, egy kis nép tagjának lenni ezeknek az embereknek semmi.

Ezt kellene tenni:
Emberként élni! Összefogni. Szerényen. Szorgalmasan. Előzékenyen. Földtudatosan.

FEHÉR ÁGNES: SZÉGYEN

Csodálod, ha virágod hervad,
miközben nem locsoltad tegnap?
Elképedsz, milyen gyenge fajta?
Hisz olcsón vetted, nyertél rajta.
Meglep, hogy senki se becsül meg?
De hisz te másokat felültetsz.
Döbbent az ellen fondorlata,
ha taszít a jó gondolata?
Felháborít, neked nem jut most,
holott ez nem is a te jussod?
Kiakaszt az elhanyagoltság,
ám vajon viselted más gondját?
Felhúz, hogy nem terem még babért,
bár nem dolgoztál vele ma még?

Hol az igazság?

Elvárod, hogy kapd meg mind,
mire mohó szemed rátekint?
A holnap szelleme lám megszid.
Kizsákmányolsz mindent már megint.
Elherdálod jövőd álmait,
ha nem véded Földed MÁR MA ITT!