Jelen korunk történeti értelemben az újkor része. Csakhogy sajnos annak hanyatló ágát tapossuk már régóta.
A hanyatlásnak sok tünete lehet, de az biztos, hogy a bűnözés növekedése ide tartozik. Talán az utcai tolvajlás mértéke nem növekedett látványosan, de cserébe virágzik, sőt tombol az online bűnözés.
Arctalan, megfoghatatlan démonokként garázdálkodnak az online csalók. A legkülönfélébb álca mögé bújva lesnek áldozataikra a Facebookon, az Instagramon és a Gmail fiókunkban. Némelyek csodás nyereménnyel kecsegtetnek, míg mások a megfélemlítés taktikáját alkalmazva azzal fenyegetnek, hogy letiltásra kerül a fiókod, megszegtél bizonyos elveket, így törölve leszel, copyright-kat sértettél, stb. Még ismert futárcégek nevében is elkövetnek visszaéléseket, adathalász e-mailt vagy semmit sem érő utánvétes csomagot küldenek. A legundorítóbb, amivel találkoztam, az álmaimmal akart visszaélni. Festőként néha közzéteszek képeket. Többször írnak rám, hogy tetszik a munkásságom, vásárolnának tőlem NFT-ért, ami egy kriptovaluta általi tranzakciót jelent. Persze megírom, hogy még véletlenül sem megyek ebbe bele. Ám ennél szofisztikáltabb is van. Volt már olyan, hogy létező galéria munkatársának adta ki magát a csaló és adathalász mait küldött. Remélte, hogy a kiállítási lehetőség megcsillantása úgy elbódít, hogy elvesztem a józan eszem. Nem jött be. Nálam nem, de talán másokat megkárosított.
Ne dőljünk be és főleg: milliószor gondoljuk meg, mire kattintunk!
Az emberi faj csak akkor úszhatja meg a pusztulást, ha összefogunk. Amennyiben így folytatjuk, az biztosan nem vezet eredményre. Ha a klímakatasztrófa küszöbén nem visz el egy járvány, akkor majd szétmarcangoljuk egymást oktalan háborúskodásban. Már a szomszédban merényletet követtek el politikai céllal egy állami vezető ellen. Függetlenül attól, hogy tetszik-e nekünk egy politikus ténykedése vagy sem, nincs jogunk az életére törni. Ahogy nincs jogunk embertársainkon élősködve sem egzisztenciát teremteni. Mert hát ezek az online csalók belőlünk, a mi álmainkból akarnak élni.
Hogyan éljünk a 21. század negyedéhez közeledve úgy, hogy megérdemeljük a létezést?
Kicsit alázatosabban, jóval tudatosabban és főleg lényegesen emberibben.
Ne gondolkodjunk kizárólag individuumként, aki hajlandó a saját céljaiért belemarni a mellette állóba. Amíg nem értjük meg, hogy egymagunkban, vagy akár nemzetenként is kevesek vagyunk, addig nincs esélyünk. Csak emberiségként, globális szintre emelve a szeretet parancsát lenne érdemes tovább építkezni. Ám ez a szeretet nem az önfeláldozó fajta, ez egy tudatos és önérdekérvényesítő felebaráti szeretet, ami saját fennmaradásunk záloga.
