Az élet csoda.

Részt venni ennek kibontásában szülőként ajándék. Megtiszteltetés, aminek nem egyszerű megfelelni.
Amikor egy nyolc hónapos felébred egy olyan éjszaka után, amikor átlagban 1 óra 20 percenként felnyöszörög és etetni kell, az ember fáradt. Az éjszaka egybefolyik a nappallal, mert mindkettő munkás. Ám az arcocska gödröcskésen mosolyog rám.

Ó, de hiszen milyen szép!
Alig ébredt, de már piszkálgatja a fülét, ami az álmosság jele. Ki érti ezt? Hisz ő aludt végig míg én etetgettem, nem lehet álmos. Zökörcsösen nyöszörög.
De olyan szép!
Játszani szeretnék vele hogy megmutathassam közben a világot. Jó lenne átadni mindent, amire sikerült rájönnöm. Bár először inkább csak az egyszerű tárgyak nevére kellene megtanítanom. Mindent csak sorjában! Fő a türelem!
Ám ő még fogzik, a mesekönyv neki csak a sarka miatt érdekes, amit rágókának használ. Mindent megrág!
De azért olyan szép!
Megismertetném fokozatosan az ízekkel, ahogy a szakirodalom írja. Főzőcskézem és pürésítem az ételt. Apucival együtt bohóckodunk, hogy rávegyük, ne köszöntse ki. Ő azonban nagyrészt kitolja a nyelvével az ételt és csak a cumisüveget akarja. Legalább szépen gömbölyödik így is. Babahusi mindenütt hurkácskákba rendezve.
Ettől olyan szép!
Mindent látni akar, de érthető okokból a helyváltoztatáshoz segítségre van még szüksége. Viszont a gyönyör tömény tíz kiló ebben az esetben. Csuklónak, gerincnek ez nem jó hír. Kell az elme fortélya - ládában húzzuk magunkkal, mert a lakás kicsi a babakocsinak. Onnan néz vidáman a nehézségi tényezőnk.
De olyan szép!
Hamar lankad a türelme, mindig új és jobb csoda kell. A kis csoda öt perc, a nagy csoda tizenöt. A nap lassan telik. Megannyi csoda közt, de lassan.
Ám kétségtelenül olyan szép!
Érthető, ha nem ismeri fel, mikor van szüksége pihenésre. Ám ha mi ezt felismertük helyette és altatgatjuk legjobb tudásunk szerint, olyan jó lenne, ha elfogadná. Az élet viszont nem mindig a mi óhajaink szerint alakul. Néha igen.
Olyankor még inkább szép!
Minden szülő elsődleges közellensége a betegség. Nincs rosszabb a pici láztól tüzelő testnél. Még ha csak az oltás mellékhatása is. Ilyenkor nem tudok segíteni, csak fohászkodom. Minden tiszteletem a valóban beteges gyerkőcök szüleié.
De minden helyzetben olyan szép!

Kikakil, leböfög, megtép, karmol, kimozog, lepisil, nyáladzik, sír, vinnyog, nyesszeg, nyávog, nyörrög.
De olyan, de olyan csodálatosan szép!
Értelmes szemek, selyempuha bőr, rózsabimbó száj, huncut fürtök!

Egy csoda. Akiért felelősséggel tartozom, akit szerethetek. Akit kaptam, aki az enyém és mindannyiunké. Ő a jövő ígérete!