Naponta akár több százat is láthatunk belőle. A bátrak gyerekkorukban felmásztak rá. A szelídebbek inkább csak szemlélték. De mindannyian átéltük már, hogy enyhet adó árnyékát megkönnyebbülésként fogadtuk.
A hétköznapjaink része. Nem fordítunk rá sok figyelmet, mert megszoktuk, hogy ott van és segít ha kell.
A hétköznapjaink része. Nem fordítunk rá sok figyelmet, mert megszoktuk, hogy ott van és segít ha kell.
Ő a fa.
Csak egy fa. Könnyen gondolhatjuk, hogy amit ad, az magától értetődően jár nekünk. De nem így van. Ahogy egyre többen leszünk a Földön mi emberek, úgy egyre kevesebb tér jut neki. Ha továbbra is élvezni akarjuk a társaságát, be kell őt invitálnunk a világunkba. A kertjeinkben és a városaink közterületein kell helyet adnunk neki. Szerető gondoskodást igényel, de mindezt vissza is tudja adni kamatostul.
Épp ezért ő nem csak egy fa.
● Nem csak egy fa, hanem egy életérzés.
Rohanhatunk, teperhetünk, kuporgathatunk, de amíg nem tanuljuk meg élvezni az életet, nem lesz semmink. A fa tanít, méghozzá az elcsendesedés művészetét tanítja. Rávesz minket, hogy néhanapján megálljunk, kifújjuk a levegőt és töltekezzünk. Valamivel, ami igazán fontos. Néhány emlékkel, melyeket egy fa alatti padon felidézhetünk. Egy kis nyugalommal, ami elengedhetetlen az idegrendszerünk számára. És a csodával, mely lehetővé tette magát az életet. Ha befogadjuk azt az életérzést, amit egy fa közvetít számunkra, egész más szemszögből nézhetünk önmagunkra és a világra.
● Nem csak egy fa, hanem a kezdet.
Ha másképp nézel önmagadra és a világra, az egy új kezdet. Óhatatlanul megtörténik, a szemléletváltás hullámokat vet. Őszintébbek leszünk magunkhoz és sok mindent felülvizsgálunk. Miért is vagyok itt, ahol most tartok? Tényleg erre kell mennem? Erre szeretnék menni? Vagy lehetne minden másképp? Hogy több fény legyen a napban, több energia a percben és több spiritusz a másodpercben. A fa tanít, méghozzá az idő helyes kihasználására.
● Nem csak egy fa, hanem egy menedék.
Ha újra szeretnénk strukturálni az életünket, először vissza kell vonulnunk, hogy magunkba nézhessünk. Fát ültetünk, csemetét gondozunk, legallyazzuk a felesleget, öntözünk és imádkozunk a villámcsapás ellen. És közben egyedül vagyunk a fával, aki megért minket. A fa tanít, méghozzá az énidő megbecsülésére nevel.
● Nem csak egy fa, hanem egy társ.
Párbeszédet folytathatunk vele. Soha nem fog vitázni velünk. Nem kicsinyli majd le a problémáinkat. Nem oktat ki bennünket fölényesen. Soha nem hagy cserben, nem ígér hiába. Ő megteszi, amit várunk tőle. Ott lesz és zöldell majd. És tanít, méghozzá arra, hogy bármi történjen is, vannak állandó dolgok, amikhez vissza lehet nyúlni bármikor.
● Nem csak egy fa, hanem egy szimbólum.
A fa a Remény szimbóluma. A múltban gyökerezik, a jelenben él és a jövő felé mutat. A gyökerek adják a a stabilitást, a törzs az erőt, a lombok a szépséget. Így van ez akkor is, mikor reménykedünk. Visszanyúlunk a tapasztalatainkhoz, belekapaszkodunk a kilátásainkba és feltekintünk az áhított hozadékok szemet kápráztató világába. A fa a szerkezeti felépítése által is tanít. Valahol a fa egy univerzális minta, melyre rengeteg elvont dolog épül.
● Nem csak egy fa, hanem maga az élet.
Csodálatos. A fában a nedvek áramlása olyan, mint a mi érrendszerünk. A fotoszintézis akár egy tökéletes gyár, ami az életet táplálja. A gyökerek közt a körforgást biztosító organizmusok tanyáznak. A kéreg alatt rovarok lelnek menedéket, a koronában madarak fészkelnek. Egy igazi komplex ökoszisztémával van dolgunk, ahol minden összefügg egymással. A fa továbbra is tanít, méghozzá az összefogás erejére világít rá.
● Nem csak egy fa, hanem te magad vagy.
Nem a semmiből jöttünk és nem is oda tartunk. Ami létrehozott minket, bárminek nevezzük is, annak van értelme. Ha ezt felismertük és van bátorságunk elfogadni, akkor létrehozhatunk valami fontosat.
Ültessünk fát! Figyeljünk odabentre! Alkossunk valami fontosat!
Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!
