Ő lesz a kezdet. Mindennek az alapköve.
Egy növény csak, de jelképpé válhat.
Benne látjuk majd a bizonyítékot, hogy egyszer volt bátorságunk nagy feladatra vállalkozni.
Ha elcsüggedünk, kilátogathatunk a fánkhoz, ami árnyas lombjaival menedéket nyújt nekünk. De nem csak olyat, amit bárki másnak nyújtana. Ő a mi fánk, a mi elhatározásunk nyomán nyert jogot a létezésre. Vissza fogja forgatni az energiákat felénk.
Nem mindegyikünk olyan szerencsés, hogy saját kert álljon a rendelkezésére. Ilyen esetben választhatunk közterületet, ami nincs messze a lakhelyünktől. Egy nagyobb park szélén vagy akár egy darabnyi zöldön, amit véletlenül kihagytak az aszfaltcsíkok rajzolásakor, bátran próbálkozhatunk. Ha messze élünk a zöldövezetektől, akkor sincs minden veszve. A kreatív szemlélet segít. Ebben az esetben ültessünk bonszáj fát.
A fánkat az utókorra hagyjuk, gyermekeink is játszhatnak alatta és elmondhatják egymásnak a történetet: Voltak olyan idők, mikor még nem állt itt a fa. De a szüleink elhatározták, hogy emléket állítanak életük egy fontos pillanatának. Amikor elhatározták, hogy sok új dolgot fognak kipróbálni. Ezért írtak könyvet, amit nekünk is felolvastak. Ezért váltottak állást és ma már nem irodában dolgoznak, hanem virágüzletük van, ahol minden nap csodaszép csokrok születnek. Ez alatt a fa alatt pihent anyu, mikor minket várt és mi a törzsébe kapaszkodva tanultunk járni. Ha nagyok leszünk mi is gondozzuk majd a fát, hogy az új ágak is erősek legyenek és egyszer a mi gyerekeink hintáját tarthatják majd azok az ágak.
Azonban a fa nem csak szimbólum. A természet része, mellyel gazdagítjuk az élővilágot. Rengeteg bogár él rajta, ami tápláléka a madaraknak. Gyökerei között gombafonalak kígyóznak, melyek lebontják a bonyolult szerves anyagokat egyszerű alkotóelemekre. A fát gazdag flóra és fauna veszi körül, melyben gyönyörködhetünk majd, ha kilátogatunk hozzá. Tehetünk alá padot. Telepíthetünk köré tűzrakó helyet vagy grillt, hogy nyári napokon a nevetés csengő hangjai vegyék körül. Tarthatunk itt kisebb családi, vagy nagyobb baráti összejöveteleket. Eszmét cserélhetünk a lombjai alatt, megoszthatjuk környezetünkkel, mire jöttünk rá a kreatív úton való barangolásaink során.
Előfordulhat, hogy utunkat tényleg kézzel fogható formában szeretnénk dokumentálni. Ebben az esetben a fa egy kiállítóteret is kínál. Táblát akaszthatunk rá, vagy madáretető szerű kis kamrákat szögelhetünk rá, ahol akár apró relikviákat rejthetünk el, fotókat, papír alapú emléktárgyakat rejthetünk el, melyek utunk fontos állomásait dokumentálják. Ezt később a következő generáció saját okulására használhatja. A lehetőségek tárháza végtelen.
A fa mindenkinek mást fog jelenteni. Sokan sokfélék vagyunk. Más indokok visznek bennünket arra, hogy a kreatív utat keressük magunkban.
Lehet, hogy belefásultunk már a jelenlegi állásunkba, váltani szeretnénk, de nem tudjuk merre induljunk. Előfordulhat, hogy egy érzelmi kapcsolat ért véget és űr keletkezett bennünk, amit szeretnénk kitölteni. De az is megeshet, hogy minden rendben az életünkben, de mégsem élünk át katarzist. Hiányzik az átütő erő. Ilyenkor is megéri mérlegelni a mozgalomhoz csatlakozást. Ha már egyébként is sok kreatív tevékenységgel foglalkozunk, akkor is érdemes új lendületet venni egy ilyen fogadalommal.
Ezzel a fával egy közösség részei lehetünk. Itt a világháló segítségével kapcsolatot teremthetünk olyanokkal, akik bizonyos tekintetben hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Támogathatjuk egymást, tanulhatunk egymás hibáiból. Nem érezzük majd magunkat egyedül az úton. Ha adódik olyan helyzet, mikor ez lehetségessé válik, találkozókat is szervezhetünk. Összefoghatunk, hogy létrejöjjön egy új fajta társadalom. Hirdethetjük, hogy elvetjük a kliséket és teljesen újfajta megközelítéssel éljük az életünket. Többet hallgatva a belső hangra és kevésbé engedelmeskedve a megszokás leuraló hatásának.
Tapasztalataim szerint semmi nem ad olyan felüdülést, mint amikor saját munkánk gyümölcsét élvezzük. De ezért tenni is kell. Felelősek vagyunk minden pillanatért. Elvesztegethetjük semmibe vesző, kellemesnek érzett tevékenységek gyakorlására. De akkor a végeredmény ugyanolyan üres lesz, mint a kiindulópont. Vagy kitölthetjük építő jellegű cselekvéssel. Ha írunk, mindenképp megszületik valami, ami minket és másokat is gondolkodásra késztet. Beteszünk általa valami fontosat a közösbe, ami hullámot vet. Még messzebbre is érhetnek a rezgések, mint azt valaha gondoltuk. Kitárul egy új világ.
Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!