Az alkotásban az a csodálatos, hogy nem egyirányú. Ha létrehozunk valamit, akkor a produktum megszületésén kívül más is történik.

1. Megtanulunk képekben gondolkodni 

Ha hazatérünk egy nyaralásról élményekkel megrakodva, mi az, amit elraktározunk? Leggyakrabban a sztorikat jegyezzük meg, vicces vagy megható történeteket adunk tovább a  szeretteinkről, vagy eltesszük egy megfelelően felcímkézett mappába a számítógépünkben azt a rengeteg fotót, amit készítettünk.

Az írói elme másképp tesz.

Elraktározza a hangulatokat. Méghozzá képek formájában. Mozgó vagy álló kép is lehet.

Például: A hegytetőre felérve kinyílt a látómező és a táj lélegzetelállító mélységei káprázatként lebegtek az elme horizontján. Arra gondolt, milyen szerencsés, hogy ezt még láthatja, s elöntötte a hála, melyet a létezés csodája váltott ki. Először jön a látvány, majd egy gondolat és végül az érzés, ami az adott pillanathoz kötődik. Ilyen emlékkönyveket hozhatunk létre nap mint nap, ha élünk az írói vénánk nyújtotta lehetőségekkel.

2. Részletesebben figyeljük a környezetünket.

Ha megyünk az utcán egy átlagos napon, mennyit fogunk fel a látványból, ami elénk tárul? Általában csak azt, amire feltétlen szükségünk van.

Az írói elme azonban másképp tesz.

Mindent elemez és raktározza a benyomásokat. Méghozzá szavak formájában.

Például: Látunk egy kerítésen felfutó növényen rengeteg csodaszép kék virágot. És a karakter már színre is léphet: Ahogy a benne kavargó gondolatok sárszínű áradatában gázolva bolyongott, megpillantott valamit, ami nagyon nem illett a hangulatához. Üde volt és vidám. Sugárzóan kék harang alakú virágocskák hirdették: a remény mindenütt ott van, a legkiábrándítóbb helyzeteken is felülkerekedhet a bizakodás hatalma.

3. Archetípusok

Amióta társadalomban élünk, olyan szerepeket veszünk fel, melyek meghatároznak minket és a közösség többi tagjával alkotott viszonyrendszereinket is rögzítik. Bármennyire egyedinek gondolja magát valaki, lehet bármilyen alternatív, ő ettől még díva marad, egy a sok archetípus közül. Még a különcködés szándéka is típusba sorol. Ettől még nagyon is megmarad a személyiség, egyetlen anya sem nyugodhat bele abba, hogy ő csak a gyermekén keresztül definiálható, hiszen a megújulást biztosító saját aktivitásra elemi szüksége van ahhoz a szellemi frissességhez, amit a gyermeknevelés igényel.

A mindennapi életben hagyjuk elsiklani a jeleneteket magunk mellett. Az írói elme azonban másképp tesz.

Tipizál és elvonatkoztat. Ha karaktereket alkotunk, figyelünk a minket körülvevő emberek belső folyamataira. Tipizáljuk, de ezáltal jobban meg is értjük az egyéniségüket. Empatikusabbá válhatunk.

Például: Látunk egy rosszalkodó kisgyereket egy olyan apával, aki nevet a rosszalkodáson, mivel alapjában véve ő egy bohóc típus. De apai szerepében próbálná rendre utasítani, persze hasztalan, hiszen nem hiteles.

4. Rendszerlátásod is fejlődik

Saját döntéseid is más megvilágításba kerülnek. Előfordulhat, hogy korábban nem dramaturgiailag nézted magad körül az eseményeket, de ha írsz, ez megváltozik.

Az írói elme strukturálja maga körül az eseményeket.

Például: Felkérnek, hogy szervezz meg egy gyerekzsúrt. Írói agyad azonnal kapcsol és felvezetésre, kibontásra, drámai csúcspontra és lecsengésre osztja fel az esemény egyes programjait. Így nem jön túl hamar a torta, hogy aztán unalombòl táplálkozó féktelenkedésbe torkolljanak az események.


5. Tájat leírássá változtatod

Sokan tudnak például festeni, ezzel leképezik a látványt, ami megfogja, inspirálja őket. Másoknak nincs meg a kézügyessége ehhez, ezért megtanulnak művészi fotókat készíteni. Ám az írói elmének nincs feltétlen szüksége segédeszközökre.

A tájleírás rögzíti az élményt, örök emléket állítva ezzel a pillanatnak.

6. Jó inspiráció és rossz is menekvés

Bármi, ami történik velünk életünk során, az becsatornázható különböző módokon. Tekinthetünk a jóra motivációs bázisként. A rossz dolgok elől pedig el lehet bújni egy könyvbe, vagy épp írni egyet a szerzett negatív tapasztalatokból merítve.  Az írás remekül alkalmas a bennünket ért különböző hatások feldolgozására. Olcsóbb mint a pszichológus, egészségesebb mint a falóroham és a környeztünk is hálásabb lesz, ha azt látja, hogy van saját megküzdési mechanizmusunk.

7. Nem kell a képernyőt bámulni.

Akinek fájni szokott a szeme sok tévénézéstől, bátran válassza fantáziája teremtő erejét.

Az írói elme képes a saját szórakoztatásáról gondoskodni.

Így bárhol, bármikor nekikezdhet és beindíthatja a belső mozit. A tömegközlekedésen, a bolti kasszasorban, egy unalmas értekezleten  (bár itt csak saját felelősségre). Az álmodozás egy író számára munka. A munka és a szórakozás összemosódik. A vidám "munkavégzés" pedig a hosszú élet egyik titka.

Éljünk hosszan, éljünk kreatívan!
Írjunk sokat!

Fejben, írásban vagy adathordozóra.
Rövidet, közepeset vagy egy egész regényt.
Minden műfajban, az ízlésünk útját követve.
Öngyógyításként, hobbiszerűen vagy hivatástudatból.

De feltétlen írjunk! Próbáljuk ki!

Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!