@gigabursch: A természet az éltető erőnk, nélküle semmik lennénk. A léleknek is szüksége van a természetre, az ihletek kimeríthetetlen forrására. Magam is tagja vagyok a 10 millió fa mozgalom újpesti ágazatának, még a 8 éves kisfiam is járt velünk locsolni a nyáron. Ültessük, óvjuk, védjük a fákat! Az örvényelmélet érdekes, most találkoztam vele először, de a szerzője, Agócs József eredeti figura lehetett :-) Szívesen megismertem volna. Örülök, hogy a KREATÍV Mozgalom koncepciója kerek egésszé formálódott, miközben olvasta az írásaimat. Ez volt a cél és remélem sokakban tudatosul majd. A továbbiakban is várhatók rendszer szintű írások.

Bejegyzés: A fa

A napokban olvastam ki egy nem könnyű és nem rövid regényt: Égig érő történet címmel. Ajánlom mindenkinek! Továbbá:
Ültessetek sok-sok fát!

Utána elolvastam az író inspirációit.
Így lett kerek.
S ettől kerekebb már csak akkor lehetett volna, ha megismeri a könyv megírása előtt egy magyar tudós erdőmérnök, Agócs József Örvényelméletét.

Bejegyzés: A fa

@gigabursch: Köszönöm szépen! :)

Bejegyzés: Utópia

Szép!

Bejegyzés: Utópia

@Thaly Tünde: Remekül használtad az időjárást a hangulat érzékeltetésére. Így a leírás nem önmagába fúló, hanem építi a történetet. Ezáltal a szöveg elszakadhat az iskolai fogalmazások szintjétől és irodalmi magasságokba röppenhet fel. Őszintén gratulálok. Kérlek, írj minél többet, ne hagyd, hogy az élet esetleg eltérítsen!

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

@kultgirl: Az idilli kertben játszódó jelenetkezdet igazán jól érzékelteti azt a nyugalmat és bensőségességet, ami a hazatérés velejárója. Az olvasó azonnal elkezd vágyódni az otthona után. Remek felütés. Érzem, éledeznek benned az írói ösztönök. Köszönjük, hogy bekapcsolódtál, neked már csak 1 kihívásnyira van a nyeremény.

Bejegyzés: Anyák napi varázs

Már nagyon rég nem járt itt. A téli hónapokban rendszerint nagyon kevésszer járnak erre. A télnek azonban már vége, a tavasz ahogyan szokott hipp-hopp beköszöntött. A kapu a szokásos módon szorult, de még mindig be lehetett jutni rajta. Ezen bejutva egy gyönyörű kert tárult a szeme elé. Egy kicsi ösvényszerű út vezetett a kert belseje felé, az utazót egy tujasorból álló allé fogta közre. Végighaladva egy gyönyörű sziklakert vonta el a figyelmet. A kert mellett egy nagyon régi lócán lehetett kipihenni a hosszú utazást. Nem volt már mai darab, de nagyon szépen karban volt tartva az évek során. Rituálészerűen ismét lehuppant erre, egy kis időt hagyva magának a szusszanásra. Pár pillanat elteltével finom illatok ütötték meg az orrát, anyukája nagy mosollyal és egy tálca finomsággal közeledett feléje:
- Szervusz kicsikém, végre megérkeztél!

Bejegyzés: Anyák napi varázs

"Az alkony ismét betakarta a napot takarójával és győzedelmeskedett a tennivalók felett. Martha kótyagos tekintettel bámult ki az esőverte ablak homályán. A lelkét pont annyira foltozta be a pára, mint a kicsiny ház ablakát az erdő szélén. Az erdő ilyenkor kelt életre. Villanó szempárok, süvöltő baglyok, és vonyító farkasok fejezték ki igényüket és követelésüket jogos tulajdonukra és élőhelyükre. Itt Martha volt a betolakodó, az idegen. Az erdő éjjel valóban félelmetes, rátelepedő nagyságával vette körül a piciny házat a tisztás szélén végig húzódó határon. A kis ház békéjét a rianó szarvasok, a szemüket villogtató rókák vagy épp vaddisznók azonban nem tudták szertefoszlatni. A ház zsindelyei büszkén csillogtak a Hold fényében, akár az éjjeli őrség páncélja. Világító szemeiként apró ablakaiból szóródott ki a meleg tüzes fény. A tűzhelyen teavíz gyöngyözött. Martha még a napfény melegével töltekezve dudolászott bent, miközben napközben megkaparintott élményeire gondolt."

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

Igazán megkapó írás. Érződik, hogy mennyire a lélek mélyéről származik ez a kép. Működnek az időjárásra utalások hangulatfestésként. Az emlékek megelevenednek, a nosztalgikus életérzés megágyaz a jelenetnek. Gratulálok hozzá!

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

Az idős hölgy rátette a kezét a kapuajtóra. Érezte a kilincsen a nap melegét. A rozsdás ajtó engedett az öreg kéz meglepő erejének. A nyikorgó kapuajtó mellett hallatszott a falusi portára jellemző sokfajta nesz. A melegben kutya ugatott nem messze, észrevette, hogy a szomszédba valaki jött. Évek óta üresen állt a ház. Talán a kutyuska úgy vélte, jeleznie kell, hátha rossz szándékú a látogató. Távolról kakasszó hallatszott. Belépve megpillantotta a régi ház foltokban lepergő vakolatát. Tudta, néhányat kell csak lépnie és az árnyat adó veranda várja. Fellépett az egyetlen lépcsőfokon, amit valamikor, nagyon régen, élre állított piros téglából raktak gondos kezek. Lehajolt és megérintette a félig talajba süppedt öreg téglákat. Még őrizték a délelőtti nap hevét.
Oh, hányszor ült ezeken a téglákon gyermekként. Leült, miközben hallani vélte a régi galambdúcban turbékoló madarak hangját. Felemelte a tekintetét, hátha valami csoda folytán meglátja őket újra…

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

@kis-ákos: Üdvözöllek a blog hozzászólói között! Örülök, hogy az általam meghirdetett kihívás megihletett. Van egy erős hangulatvilága az írásodnak. Formabontó, de a művészet azért gyönyörűséges, mert nagyon sokféle hangon szólalhat meg. Kétségtelen, hogy van egyedi írói hangod. Érződik, hogy legbelülről jön, amit írsz. Remélem, hogy az írás berkeiben való barangolásaid során még sok örömben lesz részed. Várunk a további kihívásoknál is!

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

-- H E L H E I M --

- Olyan hűvös, dermesztő (fázik), végtelenbenyúló, a lelkek kútja fele hömpölygő folyó.
- (jáde zöld szemek, ide-oda tekintenek, nézd, hogy evez, szinte lobog aranyszőke, dús, göndör haja s elméjét átjárja az eltökélt tettvágy…) Nincs visszaút; drága férjem kígyókkal lakomázott (Ragnart említi), így; a Valhalla küszöbét bemocskolva Helheim-be rántotta őt Hél úrnő – bár’ adná vissza őt nekem! (hiányzik neki)
- Hasztalan próbálkoznod; halandó tested inná meg levét, mondd, bolond – mit ajánlhatsz Hél úrnőnek a lelkeden kívül? (az Árny szólítja)
- Tűnj a fejemből, démon – nem állhat senki az utamba (ellöki tölgyfából készült kajakját és eltűnik a katakombát idéző holtak alagútjában)!
- (a kapu kitárul, ő nem tétovázik; belép rajta, kardjával kaszabolja az elé idézett vadont, a temérdek gazt) Lagertha, fiainkkal törődj, ne velem (Ragnar, de nem; az Árny, aki alakot öltött, sebtében viperaként a susnyással válik eggyé)!
- (átvágta magát, megjelenik előtte Hél úrnő) Te halandó, képtelenség eldöntenem, vajon, merész vagy, tán ostoba, amiért idemerészkedtél (Hél töpreng, Heléna bájával tündököl, de ni-ni; tüstént Trója városává alakul át, ahogy az ég, halálsikoly körös-körül).
- Nem félek tőled, Valkűrök óvnak engem (nem kertel – bátor)!
- Hallgass, úgy figyelj (ultimátumot ad, Lagertha lehunyja a szemét és odanyújtja neki, érdekes, harcoktól megfáradt szépséges, nőies kezét, majd egyszeriben összezárja, a homokot, amelynek szemcséi vízesésként peregnek ki ujjai közül; a szemcsék emberi alakot öltenek, Ragnar az)!

- Vidd hát, vissza se nézz, sose, csak fogd a kezét, történjék bármi, ha visszanézel vele együtt te is porrá, leszel (ott az út, szélesre nyílik, hűlt helye a dzsungelnek, mert Trója tűzvésze fölemésztette, helyébe lávafolyam lépett, egy kőút középütt, amely valamerre elvezet).
- (csupa iszonyat zárja körbe, rémes, jajveszékelő hangok zúgnak a fülébe, mind hiába – fut, szalad az úton, amit Hél kikövezett számára és az Árny ott suhan fölötte; Ragnart vissza-visszacsalogatja; Lagertha visszanéz-e…) Már látom a Fényt az alagút végén, kijutunk, tarts ki még: nem eresztelek!

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

Köszönöm a kedves szavakat.
Kis háttér:
A versben megpróbáltam érzékeltetni azt a rácsodálkozást, amit az élet misztériumát átérezve a természetben érzek. Anyaként rendkívül fontos számomra, hogy azokat az örömöket, amiket nekem lehetőségem van megélni, még a fiamnak és az ő utódainak is legyen módja élvezni.

Bejegyzés: Földünket ünnepeljük

Köszönöm, hogy válaszoltál az írói kihívásra így elsőként, úttörőként.
Úgy érzem, a jelenet kezdete működik, bele lehet helyezkedni a helyzetbe.
A legfőbb cél, hogy megszerezzük az olvasó figyelmét, erre pedig ilyen kezdet esetén látok esélyt.

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

Gratulálok, nagyon szép vers, a mondanivalója egyre akutabb ránk nézve.

Bejegyzés: Földünket ünnepeljük

A helységbe belépve kellemes meleg fogadta. A szíve vadul kalapált. A reggel óta eltelt pár óra napoknak érződött. Ezt a jelenetet mát milliószor eljátszotta magában.
A gépezetbe azonban hiba csúszott. Egy jóképű fiatal férfit pillantott meg a váróban az egyik széken. A tekintetét nagyon nehezen tudta levenni róla. Minden erejére szüksége volt, hogy ne zökkenjen ki a szerepéből.
A pulthoz lépett, majd azt mondta: "Jó napot kívánok, az állásinterjúra jöttem!"

Bejegyzés: Szerkesztettség vagy spontaneitás

@sminda61: A cím nem véletlen, nálam a karakter tényleg csak úgy besétál és bemutatkozik. Némelyikük többet marad, mások csak épp benéznek hozzám. Szeptemberben fog megjelenni az első könyvem A tükör mögül címmel, de már a befejezésekor élt bennem a második könyvhöz az ötlet és gyűltek körém a karakterek is hozzá. Ennek az új könyvnek a főalakja egy negatív karakter és bizony a szívemhez nőtt ő is rendesen. Ha ismerjük a mozgatórugókat egy gonoszkodó személy esetében, akkor együtt tudunk vele érezni és valahol szerethetővé is válik számunkra és talán az olvasók számára is. .

Bejegyzés: A karakter besétál

Szia!
Története válogatja, hogy mely karakterek nőnek a szívemhez. Egyes pozitív karakterek néha nagyon magukkal tudnak ragadni. Ahogy öregszem úgy tudok egyre jobban "szimpatizálni" a negatívakkal is :) Sok időt töltesz karaktereid kitalálásával? A pozitív, vagy a negatív karaktereket kedveled jobban?

Bejegyzés: A karakter besétál

@Revo Lucia: Talán azért érezhető ez a komplexitás, mert a kreatív mozgalom ötlete és lényege a lelkem legmélyéről fakadt fel egy olyan pillanatban, amikor mindent újra kellett gondolnom. Egy átfogó terv, program része, melyet a küldetésemnek érzek. Kész vagyok rengeteg munkát fektetni abba, hogy a mozgalom elindulhasson, terjedhessen. Hiszem, hogy van értelme elmondani: Egy új gondolkodásmód elsajátítása sosem késő és mindig megéri, mert csodák születhetnek!

Bejegyzés: Egy új út

Szépen szövöd, nemcsak a bejegyzéseidet, hanem a különböző életterületeket is: valós/képzeletbeli, elméleti/gyakorlati, befele/kifele irányulás. Tetszik.

Bejegyzés: Egy új út