Ki a karakter?
Egy olyan képzeletünk által kreált személyiség, aki művünk szereplője lesz. Mi alakítjuk ki őt, de kölcsönösen fogunk hatni egymásra az írás folyamata során.
Mi határozza meg, hogy nézzen ki egy karakter?
A bennünk élő kép. Ha mi szeretjük a szőke kék szemű férfiakat, akkor két dolgot tehetünk. A nyilvánvalót: ilyen lesz a főhősünk. Vagy a váratlant választjuk és pont az ellenkezőjét vesszük annak, amit mi egyébként választanánk. Semmi gond, nem nekünk kell tetszenie, hanem annak a másik karakternek, akivel majd párba állítjuk.
A karakternek van arca?
Elsősorban kisugárzása van. Tulajdonságai, szokásai. Vannak nekünk kedves mozdulatai. Van múltja, mely a mozgatórugókat rejti, melyek nyomán cselekszik. Van hangszíne, méghozzá helyzetektől függően változó, hallható. Vannak vágyai. És mi döntjük el, hogy a vágyai beteljesülnek e, illetve ez mikor és hogy fog megtörténni. És igen. Van arca, de nem mindig látjuk egyben. Néha csak bizonyos vonásait látjuk, a szemöldöke ívét, a belógó hajtincsét, a szeme csillogását, a pihéket az orrán stb. Az író számára a karaktere olyan, mintha létezne. Létezik is, a képzeletében. Ez nem természetellenes dolog. A képzelet egy gyönyörű alternatív világ, amit mi irányítunk.
Van a karakternek véleménye?
A karakter szólhat hozzánk, elmondhatja mit szeretne, hogy érzi magát. És mi leülünk írni és megosztjuk az olvasóval, hogy hol látjuk a karakterünket, mit csinál éppen és mit érez. De a történet az úr. A karakternek el kell viselnie a sorsot, amit a történet ró rá. Szerzőként együtt érezhetünk vele, ez jó, mert írásunkon át az olvasó is együtt fog tudni érezni vele. Megtörténhet a csoda, a katarzis.
Egy karakter uralja a sztorit?
Nem, néha több főszereplő van és egyik sem uralhatja le a történetet. Lehet a fő cél egy karakter jellemfejlődésének bemutatása és akkor az események ennek nyomán alakulnak, de itt sem a karakter uralkodik, csupán kiemeltük őt és a téma helyébe állítottuk. Egy szerző tehet ilyet.
A mellékszereplő is karakter?
Természetesen igen, de csak akkor, ha írunk az érzéseiről. Egy pincér, aki megszólal ugyan a műben, de nem tudjuk meg mit gondolt felszolgálás közben, csak mellékszereplő. Ám ha irigykedett a csinos nő partnerére, már karakterré lépett elő.
Egy karakter mindig pozitív?
Vannak döntően negatív karakterek is. A velük való munka izgalmas, bár küzdelmes. Sok ellentmondást kell kezelni az esetükben, de pont ezért szerencsés a velük való munka, hiszen érdekesek. Egy negatív karaktert is lehet szeretni. Általában tudjuk, mi okozta, hogy ilyenné vált. Jól lendítik elő a cselekményt, csak arra kell vigyázni, nehogy túlzottan megszeressük őket és út kozben lemossuk róluk a fekete mázat.
A szerző minden karakterét kedveli?
Azt kell, hogy mondjam: igen. A negatívat is, azt is, aki végül a történetben a dolgok kerékkötőjévé válik. Szimpátiának lennie kell, mert elég közeli kapcsolatról van szó a szerző és a karaktere között. Ha valamelyikük nagyon az idegeinkre megy, legfeljebb kiírjuk őket a történetből. Ennyivel egyszerűbb a képzelet világában, mint a valóságban.
Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!