Ki vagyok, mit lehet tudni rólam, hogyan lépett be az írás az életembe?

Egy tudatos nőnek tartom magam elsősorban. Tisztában vagyok vele, mi az, amit meg szeretnék valósítani és keresem a hozzá vezető utakat. Természetesen ez nem volt mindig így. Érzelmes alkat vagyok, sokszor kerültem bajba a felfokozott érzelmek és a belátás hiánya miatt. De fontosnak tartom, hogy tanuljunk a hibáinkból és merjünk felépíteni új világokat, ha szükséges.

A Csallóközben, Dunaszerdahelyen születtem. Ez a Felvidék szíve, ide kötnek a gyökereim. Itt sosem volt nehéz magyarnak lenni, szinte homogén magyar nyelvi közeg vett körül. Viszont könnyebb volt értékelni a kultúrát, amihez tartozunk és egyfajta felelősségérzet is kialakult bennem, mely arra ösztönöz, hogy az anyanyelvemet becsüljem, gazdagítsam.

Gyermekkorom nagy részét Rév-Komáromban töltöttem. A Selye János Gimnáziumba jártam, ahol átérezhettem, milyen csodálatos egy dicső történelmi múlttal rendelkező város hagyományokban gazdag, nívós oktatási intézményének tagja lenni. Olyan tanáregyéniségekkel találkoztam, akik a szaktudásuk mellett emberi értékekkel is gazdagítottak. Nem törték le, hanem táplálták a bennem rejlő kíváncsiságot és érdeklődést, ami azóta is a világ megismerésére ösztönöz. Ezt a fajta lelkes kutatói szemléletet most már a jelenleg nyolc éves kisfiamnak adom át fokozatosan. Ő az új ösztönzőm, akinek hatására ismét elmélyedek a tudományos ismeretekben. A világ, amiben élünk annyira összetett és csodálatos, hogy vétek kihagyni a megismerés mélységeit.

Az érettségi vizsga után Budapesten folytattam tanulmányaimat az ELTE BTK történelem és művészettörténet szakán, valamint tanári képesítést is szereztem. A fővárosban igyekeztem mindig a szépet látni és megtanultam figyelmen kívül hagyni a lélekromboló aspektusokat. Idő kellett, mire megtanultam, hogy a nyomor vagy a bűnös gondatlanság olyan dolgok, melyekkel akkor vesszük fel eredményesen a harcot, ha alkotunk valamit, ami építő jellegű. Ezek után nem kell elfordítanunk többé a tekintetünket, ha a valóság rútabb arca jön szembe. Így tudhatjuk, hogy mi a magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy jobb energiákat építsünk bele a rendszerbe. Hiszem, hogy az összefüggések rendszere átszövi a világot, melyben élünk és tehetünk azért, hogy több jó és szép dolog alkossa a környezetünket, mire a gyermekeink felnőnek.

A pályaválasztás nem ér véget az iskolák elvégzésével. Egy életen keresztül elkísér bennünket a gondolat, hogyan lehetnénk leginkább a társadalom és szűkebb környezetünk hasznára, miközben megpróbálunk hűek maradni önmagunkhoz. Pedagógusként láttam az intézményes oktatás árnyoldalait és a rengeteg tanárt, akik szerettek volna tenni, de nem tudták pontosan mit és hogyan kellene. Ugyanakkor érzékeltem a sürgető szükségét egy gyakorlat központú oktatásnak, mely jobban meg tudja szólítani a fiatalokat. Ehhez rendszer szintű váltás kellene, mely egy hosszabb tudatformálási szakasz nélkül elképzelhetetlen. Viszont ehhez meg kell lennie a társadalomban a fogadókészségnek. Célomnak tekintem az innováció iránti befogadás terjesztését. Munkásságommal igyekszem azon lenni, hogy a nyitottság ne csak frázis, hanem megélt valóság lehessen.

Jelenleg a magán egészségügy fejlesztésén tevékenykedő úttörő cégnél dolgozom, ahol szembesülök azzal, milyen nagy kihívás a gyakorlatba is átültetni a haladó eszméket. Nem kapaszkodhatunk a régi fogódzókba görcsösen, mert a változások viharos erővel zajlanak körülöttünk. Előre kell tekintenünk, még ha néha félelmetesnek vagy igazságtalannak látszik is az új irányvonal. A jelenben gyakorolt rugalmassággal építhetünk csak fel egy élhetőbb jövőt.

Az írás mint örök társ:

Az írás mindig a lényem szerves része volt. Egészen pici koromtól élnek történetek a fejemben. Karakterek lépnek be a szobámba, jelenetek zajlanak előttem, ha az utcán haladok és furcsa szóképek, hasonlat fergetegek táncát látom álmomban.

A költészet sem áll messze tőlem, a lírai látásmód átszüremlik a gondolataim fonalán minduntalan. Számos verset írtam, a szonett kötöttségétől kezdve a szabad vers csapongásáig minden szinten. Bár ezen a területen a kötöttebb formákat jobban kedvelem. Véleményem szerint a ringatózó ritmusok az ősi verslábakba szedve tudják a leginkább kifejteni hatásukat. Világnézeti kérdések ugyanúgy átadhatók rímek segítségével, mint ahogy az érzelmek is kifejezhetők ebben a formában.

Verset általában éjszaka vagy hajnalban írok. Kell hozzá a teljes csend, hogy a ritmus megszólalhasson a fejemben. Az első sor gondolati felütése után következik a kötöttebb hozzárendelés, mikor bizonyos paramétereknek már meg kell felelni. Ez azonban nem korlát, hanem inkább egy kreativitást ösztönző eszköz számomra. Hiszen így sűrítenem kell, képzettársításokat kell alkotnom, hangulatot kell festenem néhány oda illó szó vagy utalás segítségével. A versírás során szerzett tapasztalatok a prózai alkotás folyamatát is segítik.

Már egészen korán, tizenkét éves koromban írtam hosszabb lélegzetű történetet. Gyermeki naivitással ugyan, de létrehoztam egy gondolati ívet, melyet végig tudtam vezetni. Akkor tanultam meg, milyen fontos a dinamika egy írásműben. Ez az, ami miatt kellemesen olvasódik egy szöveg vagy pedig folyton döcög a képzelet, mint a macskaköves úton közlekedő kerékpár. A lüktetést a prózában nem a szótagok szintje adja, mint a versben, hanem a mondatoké. Azok is lehetnek ugyanis hosszúak és rövidek. Velősen csattanósak vagy elnyújtott leírásokba torkollók. Ezek váltakoztatásával alakítható a struktúra.

Első könyvemet akkor írtam meg, mikor a kisfiam baba korában és szerencsére kisfiúként is, mély üdítő álomban töltött 2-3 órát minden délután. Ilyenkor jött az alkotó idő számomra, amit az esti vagy hajnali órákkal kiegészítettem. Nem volt nehéz rátalálnom, miről szeretnék írni, csak ki kellett választanom a már meglévő több száz történetfoszlányból azt, ami a legélénkebben él bennem. És fel kellett fűznöm a karaktereimet egy rendező elv köré, ami a rejtély lett. Mindannyian kíváncsi alkatok vagyunk és az ismeretlen megtapasztalása mozgat bennünket. A karaktereim is így gondolták ezt és úgy döntöttek, szeretnének velem együtt nyomozni. Így jutottam el a romantikus kalandregény műfajához. Első könyvem címe A tükör mögül. A cím picit a világlátásomra is utal. Mert vallom, hogy a dolgokat nem egy szemszögből kell nézni, hanem próbálni mögé látni, megfigyelni, milyen lehet egy tükör mögül, vagyis más szemszögekből megvilágítva. Ez a regény várhatóan 2022 szeptemberében jelenik meg.

De mi történt a megírás és a kiadás közötti években? Elaludtam és már nem láttam a fényeket odabent. Beleszürkültem a hétköznapokba. Pedig volt egy csodás párom és egy tehetséges gyermekem, akikre büszke lehettem. Mégsem ment, elvesztettem a lényeglátásomat. De megfújták a kürtöket és azóta éberen figyelek. 2020 decemberében anélkül voltam életveszélyesen beteg, hogy ezt az új járványt elkaptam volna. De rettegtem, hogy ha az állapotom miatt kórházba kényszerülök, a legyengült szervezet nem bírna a vírussal. Egy hónapig fel sem tudtam kelni. De teljesen felépültem és így utólag azt mondom, szükségem volt az átélt tapasztalatokra ahhoz, hogy bölcsebben lássam a világot és a helyemet is benne. Összeszedtem magam, fogytam negyven kilogrammot önfegyelem segítségével és most jól érzem magam a bőrömben. Feléledt az alkotó kedvem, összefésültem az első regényem, elkezdtem írni a másodikat egy teljesen új történettel, de az első folytatását is tervezem. Megszerveztem és lebonyolítottam a régóta esedékes esküvőmet, megünnepeltük ezzel a családunkat és azt, hogy itt lehetünk egymásnak.

 Most pedig a KREATÍV mozgalom beindításán dolgozom. Azzal a tudattal felvértezve álltam neki, hogy nem szabad hallgatnunk. Ha érezzük, hogy van mondanivalónk, azt át kell adni, még akkor is, ha ezzel kockázatot vállalunk. A betegségem nyomán tanultam meg, hogy nincs olyan perc, aminek az elvesztegetésére lenne elégséges magyarázat. Minden pillanatunk érték, amit kötelességünk tartalommal megtölteni. Ezzel tartozunk mindazoknak, akik szeretnek minket. Nem hiába vagyunk azok, akikké váltunk. A szüleink, barátaink, a társunk, a gyerekeink, mindannyian hozzátettek a személyiségünkhöz. Amíg elvesztegetjük a mindennapjainkat, addig hálátlanok maradunk. Ám ha felvesszük a kesztyűt és hajlandók vagyunk magunkban energiákat mozgósítani, azzal megbecsülhetjük és megköszönhetjük a törődést, amit oly sok oldalról kaptunk.

Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

A kreativitás az élet rengeteg különböző területén megmutatkozhat. A kreatív mozgalom célja bemutatni azokat az alkalmazási formákat, ahol innovatív gondolkodással valami egészen új értéket teremthetünk.

Anyák napja közeleg, így remek alkalom ez egy szülő-gyermek workshop-ra!

Meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatok igazi ragasztóanyaga a közös tevékenység. Amikor nem csak egymás mellett ténykedünk, hanem egységfrontot alkotva létrehozunk valamit, ami tükröz bennünket.

Ilyenkor a fantázia hatványozódik, a kölcsönös inspiráltság repíti a képzeletet. Ekkor érezzük igazán, mennyivel többek vagyunk, ha nem egyedül próbálunk boldogulni, hanem a szeretteinkkel vállvetve. Ez olyan katarzis, amit egy gyermek sosem felejt el. Olyan ajándékot adhatunk ezáltal gyermekünknek, ami anyagiakban csekély ráfordítást igényel, de érzelmi szempontból felfoghatatlan mérvű  hozadékot rejt.

Alkossunk együtt gyermekünkkel anyák napja alkalmából!

Készítsünk közösen mohakertet!

Szülő-gyermek workshop-ra fel!

A közös alkotáskor szűkül a mezsgye felnőtt és gyermek közt. Sőt, a gyermekek a képzet világában még jobban is boldogulnak.

A kreativitás talaján állva ráláthatunk mindarra a kincsre, amit az együtt töltött, odafordulással megélt idő adhat nekünk.

Bekövetkezett a Nagy Zöld Bumm. Ilyenkor a természet a maga legteljesebb üdeségében tündököl. Ha az igazi elemi frissességet idéző zöldre gondolok, az ír tájak jutnak eszembe. Ott mindenütt smaragdszín moha lepi be a fákat. A zöldvarázs hangulattal a fejemben böngésztem, mikor szembe jött velem egy kreatív workshop ötlet. Lányoknak készíthető tündérkertként. Én azonban fiús anyuka vagyok, így a tündér romantikát a mohakert bájára cseréltem.
Magam is készítettem ilyen kertet nőiesebb színekkel, de végül készült egy a fiam keze alatt is. Ahogy figyeltem, rendkívüli mértékben mozgatta a téma és a megvalósítás is az én emberkémet.

● Előző nap vételeztünk földet a Farkas erdőből.
● A cserepünk aljára apró kavics vagy lávakő került, majd egy szemeteszsákból odahelyezett mechanikus kioldódásgátló következett.
● A moha mellé bármilyen alacsony növényke ültethető, érdemes 2 fajtában gondolkodni.
● Utána következik a kerámia házacska elhelyezése és apró kaviccsal a hozzá vezető út formáját is kialakíthatjuk.
Én az ívek pártján állok, de ez a kreativitás terepe, bármi elképzelhető.
● Kis tavacska is kialakítható vagy patak is folyhat, a színezett homok segít.
● Mivel gyorsan szeretnénk haladni, nehogy a tavasz tündér benézve hozzánk még a hóembert lássa, ezért rendelhetünk is kiegészítőket. De ha több időnk van, a hobbiboltok polcait is kifoszthatjuk.
● Én imádok drótból és gyöngyből virágokat készíteni, így ezek sem maradhattak el. Az utacskámat egyik oldalról igazi virágszín kavalkád díszíti.

Egy ilyen kertecske a természet varázslatos kisugárzását kölcsönzi egy időre a térnek. A mohát és az élő növényeket naponta kell spricceléses módszerrel öntözni. Ilyenkor az eső utáni földszag is érezhető. Igazi életerőt hordozó illat. Elkalauzolja a képzeletet. És feltölt. Mégpedig kreatív energiával.

És már bele is csöppentünk a történetbe:

A kapu nem volt magas, de a faanyag szinte történelmet oktathatott volna. Újszerű megoldásaiból arra lehetett következtetni, hogy a mai kor terméke, de a fa állapotát nézve ez inkább 200 éves távlatokba vezet vissza. Ahogy lenyomta a kilincset, rögtön érezte, hogy történt valami. Egy furcsa világba jutott, ahol a természet önmagát állítja fókuszba. A gomba alakú ház emlékeztette a gyermekkora meséire. Most inkább egy újító szellemű építész mesteri fogásaként tekintett a gombaházra. A murvával felszórt ösvény csikorgott a lába alatt, mikor mozgásra lett figyelmes. A tujasövény mögül egy kócos kutyuska bújt ki, huncutul üdvözölte majd belerohant a tavacskába, de aranyhalat nem talált, így a látogatót akarta kifogni magának. A vizes szőrét rázó kutyus nem fékezte magát, így az új jövevény tocsakos lett mindenütt, de nem bánta. Ma nem hagyhatta, hogy bármi kihozza a béketűrésből.
Neki ugyanis nem tetszene, ha mérgelődne. Leült a tavacska partján lévő fehér padra és egy ideig hallgatta a madarak neszét, a bokrok közt bóklászó bogarak surrogását. És emlékezett. Mindenre, ami szép volt, még akkor is, ha az csak így utólag tűnt olyan makulátlannak. Az ő párjára, az ő drága férjére emlékezett, aki a pad hátoldalába véste a jelmondatukat: Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

Írói kihívás:

Saját mohakerted vagy tündérkerted berendezése után írj egy rövid jelenetkezdetet, ami a kertben játszódik! 

Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

Egy írásmű akkor sem lehet csapongó, ha egyedi megközelítést szeretnénk alkalmazni.

Ettől még nem kell rohanni a faliújsághoz post it-ekkel, hogy folyamatábrákat kreáljunk. Természetesen nem tilos, habitus kérdése a dolog.

A lényeg a gondolati ív. Hogy a logika ne akadálypályaként élje meg az olvasást, hanem szépen csúszdázhasson, mindig legyen elég lendülete.

Trükkök:

1. összevonó centrumpont – egy olyan esemény, ahol a szálak összefutnak, ahol a szereplők találkoznak, a konfliktusok kiéleződnek, az indulatok felkorbácsolódnak, a döntéseket meghozzák - mielőtt ide eljutnánk, érezzük minden cselekményszálon, hogy ide tartunk és ez izgalmassá teszi a helyzetet, hisz az olvasó is sejti, ha összesűrűsödik a massza, akkor érdekes új állag jön létre
2. szétvivő centrumpont – egy olyan esemény, ahonnan a szálak kiindulnak és szerte ágaznak különböző irányokba – pl: felolvasnak egy végrendeletet
3. létrafokos beosztás – mindig jön egy új impulzus, ami új lendületet ad a sztorinak
4. szivárvány – az események lassan indulnak be, majd a tetőponthoz közel felpörögnek, hogy aztán fokozatosan oldódjanak a feszültségek
5. kilövellés – körülbelül kétharmadnál összesűrűsödik a cselekmény, bekövetkezik egy váratlan fordulat vagy drámai esemény – ez után még van időnk elvarrni a szálakat, de innentől már peregnek az események

Ha az íveket szem előtt tudjuk tartani, már nagy baj nem lehet.

Alapvető felépítési egységként én nem a fejezetet szoktam alkalmazni. Utólag teszem be a fejezeteimet, mikor már látom a regény egészét. Így sokkal könnyebb zsákokba hajigálni a jeleneteket, hogy legvégső mozzanatként felcímkézhessem, vagyis fejezetcímmel láthassam el őket.

Az alapegység nálam a jelenet.

A képzelet úgyis egy olyan gyár, mely jelenetalkotásra van szakosodva. A gépezet, ami összepakolja a jeleneteket, ott van belül. Csak a megfelelő beállítást kell megtalálnunk. Ez nem feltétlenül az abszolút nyugalom. Lehet egy nyüzsgő családi jelenet közben is kivonódni, felülről szemlélni önmagunkat és másokat és belehelyezkedni egy alternatív közegbe, amit a képzeletünk alkot. Ez az igazi féreglyuk. Átszeli a teret és az időt. És még könnyen is irányítható, olcsó és veszélytelen. Az érdekessége, hogy nem magunkat juttatjuk el ebbe a képzeletbeli világba. Hanem a karakterünknek kell itt megjelennie. Mi pedig látjuk, érezzük őt. A bőrünkön érezzük az esőcseppek csiklandozó, hűsítő verdesését, ha a karakterünk ott áll a nyári záporban és épp ronggyá ázik. Lelki füleinkkel halljuk, amint az autók felcsapják a vizet, de egyben tudjuk, hogy a sáros ár nem érheti el a karakterünket, hiszen ő a híd korlátjánál áll, méghozzá egy kiszögellésben, picit távolabb az úttesttől. Kezdjük érezni a nyugtalanságot, ami eltölti, ami kihozta őt ide, erre a magányos helyre ezen a furcsa kései órán. Szeretnénk valahogy megragadni azt az érzelmet, amit átél. Ehhez le kell írnunk a helyet, ahol tartózkodik, a napszakot, az időjárást, de nem csak egyszerűen. Úgy kell mindezekről tudósítanunk, hogy összefüggéseket hozzunk létre a leírt tények és a karakterünk mentális állapota között. Így lesz a leírás élő és hiteles:

Magányos fáklyaként állt a híd kiszögellésének korlátjánál. Az alkonyi csendet a szél hátán utazó cseppek milliárdjai törték meg, ahogy nekicsapódtak az arcának és végig peregtek a testén. Nem bánta, hogy átázik. A környezet hűvössége úgysem érhetett fel a lelkét fojtogató fagyos béklyók szorításához. Nincs pokolibb érzés ennél. Ilyen szorítása csak a féltékenységnek van. Méghozzá a megalapozott, bizonyságot nyert féltékenységnek.

Az abszurd hely és idő segít előhívni a szélsőséges lelki állapotot. Mert csak akkor kerül valaki egy sehová nem vezető úthoz, mint egy híd kiszögellése, ha tanácstalan, vívódik, nem képes kezelni a helyzetét. Senki nem megy egy lecsendesedésre való órán a zord időben a szabadba, ha nem zökkentette valami teljesen ki a normál kerékvágásból. Így az olvasó is érzi, hogy dráma zajlik, előkészítheti az együtt érző készletet a csomagjából. Mert íróként szeretnénk, ha az olvasó megszánná a karakterünket. Ha késztetést érezne, hogy segítsen neki. Ezzel bevonhatjuk őt is ebbe a képzeletbeli világba és könnyen ringathatjuk tovább őt a további leírásokkal és eseményekkel. Megvan a felütés, amire egy jelenetkezdetnek szüksége van.

ÍRÓI KIHÍVÁS

Eljött az idő! Most már érdemes kipróbálnunk magunkat!

Írjunk egy jelenetkezdetet úgy, hogy az felütés legyen! Engedjük, hogy a karakter besétáljon és írjunk róla egy bekezdésnyit.

Hozzávalók:

• a karakter 3 fő jellemvonása – ebből 2 jó ha megjelenik a felütésben, de ha 1-et bontunk ki egyelőre, az sem rossz
• érzelem, lelki állapot, melyben a karakterünk van – eszköz lesz ahhoz, hogy a jellemét érzékeltessük + lehetővé teszi, hogy az olvasó azonosuljon vele
• hely és idő – nem kell feltétlen pontos helymeghatározás, csak a helyszín jellegére utaljunk és az évszakra vagy a napszakra – fontos, hogy a szöveg szerves része legyen, ne különüljön el

Ajánlott terjedelem: 5 és 10 mondat között

NYEREMÉNYJÁTÉK

A beküldött alkotások büszke tulajdonosai nyereményjátékban vehetnek részt.

Ehhez 3 egymást követő írói kihívásban kell részt venni.

A nyeremény egy általam készített egyedi alkotás, egy gyöngyökből készített virágcsokor választható színben.

A képen még csak kukucskálnak a virágok. A csokor a következő kihívásnál lesz teljes pompájában látható.

Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

Ki a karakter?

Egy olyan képzeletünk által kreált személyiség, aki művünk szereplője lesz. Mi alakítjuk ki őt, de kölcsönösen fogunk hatni egymásra az írás folyamata során.

Mi határozza meg, hogy nézzen ki egy karakter?

A bennünk élő kép. Ha mi szeretjük a szőke kék szemű férfiakat, akkor két dolgot tehetünk. A nyilvánvalót: ilyen lesz a főhősünk. Vagy a váratlant választjuk és pont az ellenkezőjét vesszük annak, amit mi egyébként választanánk. Semmi gond, nem nekünk kell tetszenie, hanem annak a másik karakternek, akivel majd párba állítjuk.

A karakternek van arca?

Elsősorban kisugárzása van. Tulajdonságai, szokásai. Vannak nekünk kedves mozdulatai. Van múltja, mely a mozgatórugókat rejti, melyek nyomán cselekszik. Van hangszíne, méghozzá helyzetektől függően változó, hallható. Vannak vágyai. És mi döntjük el, hogy a vágyai beteljesülnek e, illetve ez mikor és hogy fog megtörténni. És igen. Van arca, de nem mindig látjuk egyben. Néha csak bizonyos vonásait látjuk, a szemöldöke ívét, a belógó hajtincsét, a szeme csillogását, a pihéket az orrán stb. Az író számára a karaktere olyan, mintha létezne. Létezik is, a képzeletében. Ez nem természetellenes dolog. A képzelet egy gyönyörű alternatív világ, amit mi irányítunk.

Van a karakternek véleménye?

A karakter szólhat hozzánk, elmondhatja mit szeretne, hogy érzi magát. És mi leülünk írni és megosztjuk az olvasóval, hogy hol látjuk a karakterünket, mit csinál éppen és mit érez. De a történet az úr. A karakternek el kell viselnie a sorsot, amit a történet ró rá. Szerzőként együtt érezhetünk vele, ez jó, mert írásunkon át az olvasó is együtt fog tudni érezni vele. Megtörténhet a csoda, a katarzis.

Egy karakter uralja a sztorit?

Nem, néha több főszereplő van és egyik sem uralhatja le a történetet. Lehet a fő cél egy karakter jellemfejlődésének bemutatása és akkor az események ennek nyomán alakulnak, de itt sem a karakter uralkodik, csupán kiemeltük őt és a téma helyébe állítottuk. Egy szerző tehet ilyet.

A mellékszereplő is karakter?

Természetesen igen, de csak akkor, ha írunk az érzéseiről. Egy pincér, aki megszólal ugyan a műben, de nem tudjuk meg mit gondolt felszolgálás közben, csak mellékszereplő. Ám ha irigykedett a csinos nő partnerére, már karakterré lépett elő.

Egy karakter mindig pozitív?

Vannak döntően negatív karakterek is. A velük való munka izgalmas, bár küzdelmes. Sok ellentmondást kell kezelni az esetükben, de pont ezért szerencsés a velük való munka, hiszen érdekesek. Egy negatív karaktert is lehet szeretni. Általában tudjuk, mi okozta, hogy ilyenné vált. Jól lendítik elő a cselekményt, csak arra kell vigyázni, nehogy túlzottan megszeressük őket és út kozben lemossuk róluk a fekete mázat.

A szerző minden karakterét kedveli?

Azt kell, hogy mondjam: igen. A negatívat is, azt is, aki végül a történetben a dolgok kerékkötőjévé válik. Szimpátiának lennie kell, mert elég közeli kapcsolatról van szó a szerző és a karaktere között. Ha valamelyikük nagyon az idegeinkre megy, legfeljebb kiírjuk őket a történetből. Ennyivel egyszerűbb a képzelet világában, mint a valóságban.

Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!

A szomorú hír az, hogy az írott mű sikerének 90%-át a téma adja. Ezen nem segíthetnek a briliáns megfogalmazások, a találó hasonlatok, gyönyörű tájleírások, sem a sziporkázó párbeszédek. Ha maga a téma nem kelti fel az olvasók érdeklődését, akkor a siker elmaradhat.

A témának közel kell állnia a szerzőhöz.

Egy könyvtől jogosan várja az olvasó, hogy hiteles legyen. A hitelesség egy elég szubjektív fogalom, de rejlenek mögötte objektív alapok. Általában nem érzünk hitelesnek olyasmit, ami nem hozta lázba a szerzőt. Az írás elsősorban érzelmi alapú tevékenység. A beleérzés feltétlen szükséges, hogy lenyúlhassunk azokba a mélységekbe, ahol a kincsestárunk van. Itt kibányászhatjuk mindazt a jót, amit életünk során magunkban összegyűjtöttünk. Olyan témában vagy műfajban, amit nem szeretünk igazán, csak gondoljuk, hogy a célközönség kedvelni fog, nem nagyon számíthatunk elismerésre. Törekedjünk rá, hogy úgy válasszuk meg a témát, hogy önazonosak maradhassunk.

A másik aspektusa a hitelességnek a tárgyi pontosság. Ezért nem szerencsés olyan helyszínekről írni, melyeken nem jártunk, így nem is ismerhetjük őket. Csábítónak tűnik egzotikus helyszínekről írni, ám nem célszerű. Rengeteg kutatómunkát jelent, ami nem baj, de egy leírás sem pótolhatja a személyes tapasztalatot, amikor volt alkalmunk minden érzékünk bevonásával befogadni egy adott környezetet.

Egy író lélek mindig keres. A téma megtalálása a morzsák összeillesztéséhez hasonlít leginkább. Életünk élményei és benyomásai alkotják a morzsákat. Ezeket a morzsákat gyűjtjük folyamatosan életünk során és amikor elhatározzuk, hogy felhasználjuk őket, csoda történik. A gasztronómiában ilyen elképzelhetetlen, de a képzelet világában ez jól működik., A morzsák tortává állnak össze. Már csak egy kis kenőanyag kell, azaz munka, és csokimáz, vagyis stílus, egy csipetnyi sziporka.

A téma választja az olvasóközönséget. Tudat alatti folyamat ugyan, de megfigyelhető, hogy olyasmit szoktunk elolvasni, amihez közünk van. Nem feltétlenül kell önmagunkat látnunk a főhősök helyébe, de mégis arra vagyunk kíváncsiak, ahol a helyszín, a korszak, az esemény, az élethelyzet ismerős. Ezért érdemes változatos struktúrákkal dolgozni.

• helyszín – nálam a következő vált be: az alap helyszín adott, de néha elágazik a történet más tájak felé
• korszak – lehet több szálon futó történetet alkotni több idősíkban, melyek mégis összekapcsolódnak valahol, izgalmas út ez is, de a legbiztosabb a visszatekintés
• események – szintén egy biztonságos taktika, ha egy ismert esemény köré építkezünk, bár személy szerint ezt túl kötöttnek érzem, bár más habitusú íróknak beválhat
• élethelyzetek – ha fiatalok a szereplők, ha picit érettebbek már, mindenképpen fontos, hogy olyasmi történjen velük, amit mindenki át szeretne élni: szeressenek, gyűlöljenek, kételkedjenek, bizakodjanak, tervezzenek és érjenek el sikereket

Lehet tervezni a témaválasztást, de a téma meg is találhatja az írót. Méghozzá legkönnyebben a karaktereken keresztül. Találkozunk egy emberrel, vagy visszaemlékezünk valakire, akit egyszer ismertünk. Nem kell, hogy bizalmas ismeretség legyen, csak gondolatébresztő. Nincs szükségünk minta személyiségre, a képzeletünk úgyis összerak a valóságból, a vágyakból és a helyzet igényeiből egy karaktert.

Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!

Ő lesz a kezdet. Mindennek az alapköve.

Egy növény csak, de jelképpé válhat.

Benne látjuk majd a bizonyítékot, hogy egyszer volt bátorságunk nagy feladatra vállalkozni.

Ha elcsüggedünk, kilátogathatunk a fánkhoz, ami árnyas lombjaival menedéket nyújt nekünk. De nem csak olyat, amit bárki másnak nyújtana. Ő a mi fánk, a mi elhatározásunk nyomán nyert jogot a létezésre. Vissza fogja forgatni az energiákat felénk.

Nem mindegyikünk olyan szerencsés, hogy saját kert álljon a rendelkezésére. Ilyen esetben választhatunk közterületet, ami nincs messze a lakhelyünktől. Egy nagyobb park szélén vagy akár egy darabnyi zöldön, amit véletlenül kihagytak az aszfaltcsíkok rajzolásakor, bátran próbálkozhatunk. Ha messze élünk a zöldövezetektől, akkor sincs minden veszve. A kreatív szemlélet segít. Ebben az esetben ültessünk bonszáj fát.

A fánkat az utókorra hagyjuk, gyermekeink is játszhatnak alatta és elmondhatják egymásnak a történetet: Voltak olyan idők, mikor még nem állt itt a fa. De a szüleink elhatározták, hogy emléket állítanak életük egy fontos pillanatának. Amikor elhatározták, hogy sok új dolgot fognak kipróbálni. Ezért írtak könyvet, amit nekünk is felolvastak. Ezért váltottak állást és ma már nem irodában dolgoznak, hanem virágüzletük van, ahol minden nap csodaszép csokrok születnek. Ez alatt a fa alatt pihent anyu, mikor minket várt és mi a törzsébe kapaszkodva tanultunk járni. Ha nagyok leszünk mi is gondozzuk majd a fát, hogy az új ágak is erősek legyenek és egyszer a mi gyerekeink hintáját tarthatják majd azok az ágak.

Azonban a fa nem csak szimbólum. A természet része, mellyel gazdagítjuk az élővilágot. Rengeteg bogár él rajta, ami tápláléka a madaraknak. Gyökerei között gombafonalak kígyóznak, melyek lebontják a bonyolult szerves anyagokat egyszerű alkotóelemekre. A fát gazdag flóra és fauna veszi körül, melyben gyönyörködhetünk majd, ha kilátogatunk hozzá. Tehetünk alá padot. Telepíthetünk köré tűzrakó helyet vagy grillt, hogy nyári napokon a nevetés csengő hangjai vegyék körül. Tarthatunk itt kisebb családi, vagy nagyobb baráti összejöveteleket. Eszmét cserélhetünk a lombjai alatt, megoszthatjuk környezetünkkel, mire jöttünk rá a kreatív úton való barangolásaink során.

Előfordulhat, hogy utunkat tényleg kézzel fogható formában szeretnénk dokumentálni. Ebben az esetben a fa egy kiállítóteret is kínál. Táblát akaszthatunk rá, vagy madáretető szerű kis kamrákat szögelhetünk rá, ahol akár apró relikviákat rejthetünk el, fotókat, papír alapú emléktárgyakat rejthetünk el, melyek utunk fontos állomásait dokumentálják. Ezt később a következő generáció saját okulására használhatja.  A lehetőségek tárháza végtelen.

A fa mindenkinek mást fog jelenteni. Sokan sokfélék vagyunk. Más indokok visznek bennünket arra, hogy a kreatív utat keressük magunkban.

Lehet, hogy belefásultunk már a jelenlegi állásunkba, váltani szeretnénk, de nem tudjuk merre induljunk. Előfordulhat, hogy egy érzelmi kapcsolat ért véget és űr keletkezett bennünk, amit szeretnénk kitölteni. De az is megeshet, hogy minden rendben az életünkben, de mégsem élünk át katarzist. Hiányzik az átütő erő. Ilyenkor is megéri mérlegelni a mozgalomhoz csatlakozást. Ha már egyébként is sok kreatív tevékenységgel foglalkozunk, akkor is érdemes új lendületet venni egy ilyen fogadalommal.

Ezzel a fával egy közösség részei lehetünk. Itt a világháló segítségével kapcsolatot teremthetünk olyanokkal, akik bizonyos tekintetben hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Támogathatjuk egymást, tanulhatunk egymás hibáiból. Nem érezzük majd magunkat egyedül az úton. Ha adódik olyan helyzet, mikor ez lehetségessé válik, találkozókat is szervezhetünk. Összefoghatunk, hogy létrejöjjön egy új fajta társadalom. Hirdethetjük, hogy elvetjük a kliséket és teljesen újfajta megközelítéssel éljük az életünket. Többet hallgatva a belső hangra és kevésbé engedelmeskedve a megszokás leuraló hatásának.

Tapasztalataim szerint semmi nem ad olyan felüdülést, mint amikor saját munkánk gyümölcsét élvezzük. De ezért tenni is kell. Felelősek vagyunk minden pillanatért. Elvesztegethetjük semmibe vesző, kellemesnek érzett tevékenységek gyakorlására. De akkor a végeredmény ugyanolyan üres lesz, mint a kiindulópont. Vagy kitölthetjük építő jellegű cselekvéssel. Ha írunk, mindenképp megszületik valami, ami minket és másokat is gondolkodásra késztet. Beteszünk általa valami fontosat a közösbe, ami hullámot vet. Még messzebbre is érhetnek a rezgések, mint azt valaha gondoltuk. Kitárul egy új világ.

Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!

Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

Miben különbözik a ma a holnaptól?

A ma használt színek határozzák meg a holnap lenyomatának árnyalatait.

Ha kinézünk az ablakon, láthatjuk az eldobott szemetet és a koszos falakat. De nézhetünk a távolba is, ahol a horizont a természet üdeségét zengi. Mindig tudunk miből ihletet meríteni, mert mindannyiunkban ott izzik az ősi szikra. Létrehozhatunk valami egyedit. A szemétből szobor születhet, a megviselt falak vászon gyanánt kínálkoznak. A képzelet feléled és új távlatokat nyit a holnapra. Minden azon múlik, hogy gazdálkodunk a ma adódó lehetőségekkel.

Egy hétköznap számos kihívásból áll. Azzal kezdődik, hogy ki kell nyitnunk a szemünket. És nemcsak a világot kell meglátnunk, hanem a helyünket is benne. Ahogy halad a nap, egyre több dolgot intézünk. De figyelünk-e arra, ami igazán fontos? Látjuk a megfoghatalan fonalat, amiből a boldogság szövete épül? Érezzük-e a bennünk lobogó életet?

Van választásunk. Egymásba fűzhetjük a fád, szürke pillanatok sorát, ahol megelégedtünk a szokványos megoldásokkal. Vagy használhatjuk a kreativitásunkat és felszabadíthatjuk magunkban az alkotó energiákat.

Számomra az írás a kreatív energiák legfőbb hordozója.

Tulajdonképpen folyamatosan írok, a gondolatfolyam pergeti a filmet. Mérhetetlenül intenzív élmény. Az érzékek felfokozódnak, a tudat ringatózik, a szavak pedig megtalálják a helyüket a szövegben. Mintha egy hallhatatlan szimfónia dallamának engedelmeskednének.

Hiszem, hogy ezt az élményt meg tudom osztani mindazokkal, akik úgy érzik, van mondanivalójuk, csak még nem kezdtek neki a lejegyzésnek. Tervem szerint hetente megjelentetek majd írásokat a kreatív írás folyamatáról, kulisszatitkairól. Egyfajta leckék is lesznek hozzájuk csatolva, sőt feladatok, amik teljesítése és beküldése esetén részt lehet venni egy nyereményjátékban.

Ha van kedvetek ehhez az utazáshoz, nem csak egy könyv írásához kerülhettek közelebb. Az élet soktényezős projekt és a kreativitásnak mindenütt van helye. Ha kreatívan főzünk, vagy kreatívan rendezzük be a környezetünket, máris messzebbre jutottunk. Amennyiben kreatívan neveljük a gyermekünket, az ezer oldalról fog visszaköszönni szétárasztva áldásos hatásait. Ha elköteleződünk a kreatív élet mellett, másképp fogjuk szemlélni a bennünket körülvevő dolgokat, más megközelítéssel viszonyulunk majd a minket érintő problémákhoz. Megláthatjuk a világot a tükör mögül.

Tervem szerint hetente fogok megjelentetni tartalmakat a kreatív írás kulisszatitkairól. Saját írói tapasztalataimat osztom majd meg. Amennyiben úgy érzitek, van mondanivalótok és éreztek magatokban írói ambíciókat, jó helyen jártok. Itt segítséget kaphattok, inspirációt nyerhettek. Ha már próbálkoztatok, csak valahol elakadtatok út közben, itt akár megtalálhatjátok azt a fogódzót, ami új lendületet ad.

Lehetőség lesz apránként fejlődni, írói kihívásokat fogok küldeni hetente. Ha bekülditek az írásotokat, nyereményjátékban vehettek részt!

Ha az élet minden területét átszövi a kreativitás, a világ egyszeriben megváltozik. Mintha a fekete fehér világba beszüremlenének a színek, amik egyre élénkebbé válnak.

Semmi nem lehetetlen, bárki léphet merészen!

Írjunk kreatívan, éljünk kreatívan!

Felvállalom, hogy mozgalmat szeretnék indítani!

Meggyőződésem, hogy nem kell megelégednünk a középszerrel. Törekedhetünk Többre!

Az írás sok esetben nem is a cél, hanem inkább az eszköz!

Az írás által eljuthatunk azokhoz a mélységekhez, melyek közelebb visznek minket igazi önmagunkhoz. Megismerhetjük általa azt, hogy mire vágyunk leginkább, miben vagyunk tehetségesek és milyen tevékenységet tudnánk sikerrel űzni.

Némelyeknek csak egy új megközelítés lenne ez, amivel számos területen színesíthetné a mindennapi  életet maga körül, ám sokoknak akár új megélhetési források felé is kiinduló pont lehetne!

Nem kell beérnünk az előző generációkra jellemző megközelítéssel, miszerint az életet el kell szenvednünk!

Aktívan is alakíthatjuk az életünket, felfedezhetünk magunkban olyan erőket és hajlamokat, amiknek a létezéséről nem is tudtunk.

Alkothatunk maradandót! Örökséget hagyhatunk a következő generációknak!

Első körben a következőkkel:

Ültess fát! Írj könyvet! Nevelj gyermeket, vagy légy hatással egy közeledben élő gyermekre!

A mozgalomhoz csatlakozás szimbóluma a faültetés.

Ezzel elköteleződünk a kreatív életszemlélet mellett. Ne felejts dokumentációt készíteni az ültetésről. Ha szeretnéd, küldd be az így készült fotót vagy videót. Mutasd meg ezzel a világnak, hogy rá mersz lépni egy önfejlesztő útra.

Az izgalom garantált, de az eredmény akár meglepő is lehet.

Ha ki tudjuk teljesíteni magunkat, a környezetünknek is jobban a hasznára lehetünk. Mert adni is csak az tud, aki rendelkezik többlettel.

Elültetünk egy fát és ha tartjuk magunkat a vállalásunkhoz, csodákat fogunk tapasztalni!

Írjunk kreatívan! Éljünk kreatívan!